2011. június 27., hétfő

DUBAI, AZ ÁLMOK ORSZÁGA

A sivatagi kalandnak vége szakadt a reggel érkeztével. Még sokszor visszatértem Dubaji tartozkodásom alatt Ras al Khaymah-ba, megszerettem a sivatagot. Lehet ismétlem magam, de igazat adok annak aki hajdanán kijelentette, aki megszereti a sivatagot nem tud nélküle meglenni.
Tele élményekkel tértem vissza a megalopolisz sokszínű forgatagába.
Dubai az ellentétek városa, de ugyanakkor eme ellentétek összehangolásának mintaképe.
A város központjában laktam, melynek Oud Mekhta a neve. Csendes negyed, ahol a világ szinte minden népcsoportja képviselve van. Többnyire indiaiak, az arab világ minden sarkából valók, fülöpszigetiek, japánok, angolok, afrikaiak, és mindeme népek képviselői csak Dubai egy kis negyedében. Gondolom olvasóim el tudják képzelni a sokszinüséget, ami Dubait jellemzi. A tömbházam bejárata egy japán és egy indiai vendéglő közott volt, odább libanoni vendéglő hivogatta vendégeit, az utca túloldalán pakisztáni lepénysütő egy orosz halasüzlet szomszédságában, és alahúzom ez csak egy pici utcácska, a negyed csak nagyon kicsi részében. A keleti népek életében nagyon fontos szerepet tölt be az étkezés, emiatt minden népcsoport aki Dubaiban él magával vitte a konyhája sajátosságait, és mivel a keleti népek voltak többségben, természetesen az ők konyháajuk volt kéepviselve nagyrészt. Elképzelhetik az utcák fűszerillatát, a keleti konyha nagyon fűszerezett, színes, és… hát meg kell adni, finom is. A nap csúcspontja a vacsora. Élvezet volt számomra este 7 óra (ekkor van vége az esti imának) után a negyedben kószálni. Indiai és pakisztáni szaris hölgyek színes tömege, fehér leples arab férfiak, fekete leples benszülott nők, afrikai fehér inges férfiak, színes hosszú ruhás nők, miniszoknyás európai hölgyek, rövidnadrágos európai férfiak, fekete öltönyos japánok… sorolhatnám, de nem akarom untatni önöket, csak ecsetelni a színpompát amibe Dubai öltözött esténként. Nem említettem meg a fényeket. Este is szinte nappali fényben úszik a váaros a rengeteg transparens, utcai lampa,cégtábla miatt.
És természetesen nagy a zaj, mert nem éppen a halk beszédről híresek a kelet népei. A kedvenc vacsorázóhelyem a szomszéd negyedben, Wafi City-ben volt. Gyönyörű, egyiptomi piramis utánzat a Wafi Mall, ahol vendéglők, luxus üzletek sora gyönyörködtette a szemet és persze a szaglószerveket. Ínycsiklandozó illatok, bódító parfümfelhő (az úgynevezett “oud”, ami nagyon erős helyi parfüm) nehezítette a levegőt, s ne feledkezzünk meg a körülbelül 40 Celsius fokos esti hőmérsékletről sem. Őszintén szólva, a legelején nehezen bírtam ezt az egyveleget, de rendre hozzászoktam, és ízlelgettem minden pillanatát a Dubaji tartózkodásomnak.
Szóval vacsorázom a Wafi Mall, Wafi Gourmet nevű éttermében. Tévedés ne essék, nem francia étterem, hanem nagyon is arab jellegű. Hosszú asztalsorok, a vendégek sorban ülnek, egymással szemben, jobb és baloldalán az ember idegenekkel érintkezik. Itt megint zarójelben megjegyzem, az Emirségekben az étkezes szocializálási lehetőseg. Az araboknál az asztal körül barátok ülnek, meg akkor is, ha akkor látták egymást először életükben. Az asztalsorok közepén gyümölcs, nyers zöldség, “hummus” és lepény. Ez mindig a vendeglők asztalán a menüvel jár. Asztaltársaim arab hölgyek és férfiak a helyi szokás szerint öltözve, és még csak nem is törik az angolt. Kellemes beszélgetés alakul mindig ki egy ilyen vacsoránál, rettentő sok a mosoly és az udvariaskodás. A hölgyek kecsesen kissé emelgetik fátylukat szájmagasságig, hogy ehessenek. Tudom, nekünk furcsa, de ez egy más vilag. Az étel pompás, hatalmas tálakon bárány, rizs tornyosul, nagyon sok fűszerrel, mellé saláták. Hamar hozzászoktam a helyiek zsíros, fűszeres ételeihez, de tudják kedves olvasóim, a jó öreg töltöttkáposzta, füstölt csülok, az az igazi. Annál finomabb az égvilágon nincs. (folytatás következik) Urbán Imola, tanár

Román származású hölgy lett Franciaország sportminisztere

http://www.nyugatijelen.com/jelenido/roman_szarmazasu_holgy_lett_franciaorszag_sportminisztere.php (onlinejelen)  2018. szeptember 05. ...