2017. november 30., csütörtök

Polgár Judit: Nem csak a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket nem veszik komolyan

LÁZÁR FRUZSINA 2017. november 29., 
Polgár Judit Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

A sakktörténelem legjobb női játékosa 2014-ben vonult vissza, és azóta talán még elfoglaltabb, mint addig. Szervezi a világsakkfesztivált, népszerűsíti az iskolai sakkoktatást. A Sakkpalota program után – amely szerepel a Nemzeti alaptantervben, és csaknem háromszáz iskolában alkalmazzák – az idén óvodások részére kidolgozta a Sakkjátszótér programot. Újabban pedig az ENSZ egyenjogúságot szorgalmazó programjának egyik arcaként járja a világot.
– Négyéves kortól ajánlja a Sakkjátszótér program első, Kalandozás a sakktáblán című kötetét. Nem korai ennyi idősen sakkozni tanulni?
– Egyáltalán nem, én öt-, a nővéreim pedig három- és négyévesen kezdték. Hatévesen már versenyeztem. Az óvodás korosztály a szívem csücske, a piciknek ebben az időszakban látványosan fejlődik az értelmük, könnyen tanulnak, és minden érdekli őket.
– Önt annak idején nem volt nehéz rávenni, hogy a képeskönyvek helyett a sakktáblát „nézegesse”?
– Én speciális környezetben nőttem fel. Apukám korán elhatározta, hogy a gyerekei magántanulók lesznek, és a sakkban fogják kibontakoztatni a tehetségüket. Meggyőződése volt, hogy minden gyerek potenciális zseni, csak a nevelésen múlik, hogy sikerül-e kihozni belőlük a maximumot. A szüleim kiváló pedagógusok, mi szinte mindent a gyakorlatban tanulhattunk meg, ami nagy szerencse volt. A mai iskolai oktatás túlságosan is az elméletre koncentrál, valószínűleg ez az oka, hogy a gyerekeknek az idő előrehaladtával csökken az érdeklődésük a tananyag iránt.
– Az a gyerek, aki hatéves korára eljut a Sakkjátszótér harmadik kötetének a végére, megtanul sakkozni?
– A lépéseket ismerni fogja, de a programnak nem az a célja, hogy a gyerekek sakkbajnokok legyenek, hanem hogy kialakuljon a komplex gondolkodásra való képességük. A sakkjáték a 64 mezővel, a koordináta-rendszerével, a figurák különböző lépési lehetőségeivel sokféleképpen fejleszti a gondolkodást. Megtanít például arra, hogyan lehet szigorú szabályokhoz alkalmazkodva megtalálni a legjobb megoldást. A képességfejlesztés minden gyereknek a javára válik, akkor is, ha a sakk mint játék nem érdekli őket annyira. Sok fiatal pedig, ha van az iskolákban Sakkpalota vagy az óvodában Sakkjátszótér program, később sakkszakkörre is szívesen beiratkozik. A három kötet mellett kidolgoztuk a Sakkjátszótér intézményi változatát is, amely további kiadványokat, eszközöket tartalmaz, és hogy minél hatékonyabban tudják használni az óvodákban, képzést is nyújtunk óvónőknek.

2017. november 26., vasárnap

Tisztújító küldöttgyűlését tartott az RMDSZ Nőszervezete

2017. november 25.
Az RMDSZ Nőszervezete szombaton, Marosvásárhelyen tartotta tisztújító küldöttgyűlését. További két évre újra Biró Rozália elnöknek szavaztak bizalmat, Hegedüs Csilla lett a szervezet ügyvezető elnöke. Csép Éva Andrea, az RMDSZ Maros megyei Nőszervezetének elnöke házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a mai nap legfontosabb üzenete számukra az, hogy a szervezet tagjaival ismét együtt lehetnek, és együtt tervezhetnek tovább. „Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy november 25. a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja. Nem hiába választottuk ezt a napot rendezvényünk időpontjának, a továbbiakban is részt kívánunk venni az agresszió elleni harcban”− emelte ki. Doris Pack, az Európai Néppárt Nőszervezetének elnöke videóüzenetben üdvözölte a küldöttgyűlés tagjait. 
Köszönetét fejezte ki az RMDSZ Nőszervezetének, hogy az egyik legaktívabb szervezetként van jelen Európában. ,,Arra biztatlak, hogy folytassátok a Nők Elleni Erőszak Elleni kampányotokat! Az Európai Néppártnak és az RMDSZ-nek szilárd talajon kell állnia, hogy megbirkózhasson a jövőbeli kihívásokkal. Sok sikert kívánok ehhez!”− hangzott el. 
A küldöttgyűlést megelőzően az RMDSZ Nőszervezetének vezetősége együttműködési megállapodást írt alá a romániai történelmi magyar egyházak nőszövetségeinek képviselőivel, amelyben a felek rögzítik, hogy az elkövetkező időszakban minél több helyi szintű, önkormányzati, egyházi, civil együttműködés létrejöttét szorgalmazzák. 
Mindezt a romániai magyar közösség megmaradását, szellemi, lelki és kulturális gyarapodását, gazdasági önállóságát szolgáló tevékenységek, a magyar családok megerősödését, a család szerepének és társadalmi elismertségének növelését, a nők elleni és családon belüli erőszak felszámolását szolgáló programok, valamint a fiatalok gyermekvállalási szándékát és felelősségét erősítő kezdeményezések által kívánják elérni. (Közlemény)

2017. november 14., kedd

Becsülettel végezni a szolgálatot, amire Isten hívta meg

Balta János 2017. november 14., 
Nt. Seres Annamária lelkipásztort Isten hívta meg a szolgálatra, amit becsülettel kíván végezni

Nt. Seres Annamária református lelkipásztor nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy édesapja, néhai Seres Géza esperes, angyalkúti templomépítő lelkipásztor nyomdokain járva felvállalja szülőfaluja, Angyalkút református gyülekezetének a szolgálatát, pásztorolását. A fiatal lelkésznővel folytatott beszélgetésben e témakört járjuk körül.
– Hol végezte a teológiát?
– A Debreceni Hittudományi Egyetemen, utána egy gyakorlati évet szolgáltam Németországban, ahol három magyar nyelvű gyülekezetet pásztoroltam Heidelbergben, Frankfurtban és Mainzban. Talán isteni rendelés, hogy éppen akkor vállalhattam lelkészi feladatkört, amikor Angyalkúton megüresedett az állás. Tehát tulajdonképpen a lehetőség hazahívott, aminek nem lehetett ellentmondani. Az angyalkúti gyülekezet amúgy is nagyon közel állt a szívemhez, hiszen ott nőttem fel. Ugyanakkor a közmondás is eszembe jutott: „senki nem lehet próféta a hazájában”, de az emberek szeretete már a meghívással is annyira a hatásába kerített, hogy nem tudtam ellentmondani.
– Milyen tervekkel érkezett haza? Szeretné-e a szolgálatot másképp tenni, mint ahogyan az eddig is történt?
– Az angyalkúti, de általában a szórvány-gyülekezetekről is tudni kell, hogy náluk alapvető fontosságú a magyarságnak az összekovácsolása. Tekintve, hogy ott nincs kultúrotthon, a gyülekezetre sokrétű feladat hárul. Ezt talán fiatalos lendülettel tudom megérinteni, új dolgokat belevinni.
– Időseket fiatalos lendülettel megmozgatni nem könnyű feladat. Vannak-e ehhez fiatal segítők is?
– Tudom, hogy nem könnyű, de nagyon nyitottak rá, amit igen értékelek. A nyitottságukat az is megmutatja, hogy a fiatalos lendület eljut az ifjúsághoz is, noha e réteg eléggé vékony. Azt kell mondanom, hogy kevés a fiatal, ezért alig van olyan potenciális személy, akit meg lehetne szólítani.
– Hány híve van Angyalkúton?
– Jelenleg mintegy 140-en vagyunk, közülük az elmúlt vasárnap 46-an voltak templomban.
– Tekintve, hogy a híveknek általában a 10%-a látogatja rendszeresen a templomot, a 46 igen szép aránynak tűnik.
– Valóban, ezért a gyermekek és a fiatalok megnyerését tekintem első rendű feladatomnak.
– Hány gyermek jár rendszeresen vallásórára?
– 8-10 jön rendszeresen, de hozzá kell tennem, hogy magyarul csak értő gyermekeket is küldenek. Ilyen szempontból a vallásórákat nagy lehetőségnek tekintem, hogy a gyermekek által a szülőket is megérinthessem.
– Vannak-e Angyalkúton olyan reformátusok, akik házasság révén más felekezethez, mondjuk az ortodoxhoz csapódtak?
– Nem szeretem a vegyes házasság kifejezést, mert az kettős vegyességet jelent különösen akkor, ha felekezeti mellett nemzetiségi különbséget is feltételez. Őket viszont feltétlenül meg kell szólítanunk, alkalmakat kell biztosítanunk számukra. Éppen ezért azt kell mondanom, manapság egy magyar gyülekezetben luxus, ha a lelkész nem beszél jól románul.
– Ön jól beszél?
– Most fejlesztem a román nyelvtudásomat, ami nem könnyű, hiszen elég sokáig külföldön tartózkodtam. Éppen ezért, rendszeresen látogatom a vegyes házasságban élő híveket, s miközben megpróbálom bekapcsolni a gyülekezeti életbe, a román nyelvtudásomat is csiszolgatom. Példának okáért a múlt héten nálunk lezajlott keresztelő kétnyelvű volt, mert az édesanya csak románul értett. Éppen ezért nagyon hálás volt a kétnyelvű keresztelőért. A reformáció kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az valahol a Kárpátok vonulatánál akadt el, onnan már ortodoxiáról kell beszélnünk. Manapság kiváló lehetőséget látok arra, hogy a reformációt a Kárpátokon túlra is terjesszük.
– Ahhoz viszont oda kellene költözni…
– Valóban, de előtte itt kell azt vonzóvá tenni a románok körében is.
– Ez előremutató lehet, de inkább maradjunk itthon. Remélem, a gyülekezet egyházi ingatlanjai jó állapotban vannak, hiszen a templom nem régi. Gondolom, egy hölgynek komoly gondot okozhatnának a leromlott állapotban lévő ingatlanok felújítási munkáinak a megszervezése és nyomon követése…
– Valóban van abban valami, hogy az adminisztráció és a logisztika inkább férfinek való, de egy újkeletű közmondás szerint az új polihisztorok a lelkészférjek…
– Régebben az édesapja foglalkozott a lippai gyülekezettel is. Ön is át kívánja venni?
– Tulajdonképpen azért is, mert kezdő vagyok, de talán azért is határoztak úgy, hogy maradjon az egy évvel elkezdett gyakorlat szerint, mert a gyülekezetet nem akarnám kizökkenteni a folytonosságból. Az édesapám halálával nemcsak magam, hanem a gyülekezet is átélt egy gyászfolyamatot, egy törést, aminek nem akarom kitenni a gyülekezetet…
– Csak azért kérdem, mert az angyalkúti 140 hívő elég kevésnek tűnik egy lelkész eltartásához…
– Nincsenek sokan, viszont számomra egy átlátható mennyiség, amit magam is pásztorolni tudok. A legtöbben azt nézik, hányan vannak vasárnap a templomban, de hiába törekedünk a sokra vasárnap, ha hétköznap nincs kit megszólítani. Inkább Isten vezetésével olyan közösségnek az építését vállalom fel, amelynek Jézus Krisztus a pásztora.
– Kisleány korában döntött a lelkészik pálya mellett, vagy hirtelen támadt ötlet volt?
– Nálam ez egy folyamatban jelent meg. Az életem során kaptam több megerősítést, hogy ezen az úton kell járnom. A teológia egy még nagyobb megerősítés volt, ezért ott ennek szellemében végeztem a munkámat. Ebben fokozatos megerősítést és visszacsatolást kaptam: a lelkészi pálya az én utam. Vagyis Isten meghívott a szolgálatra, amit becsülettel szeretnék végezni!
– Úgy legyen, Isten adjon hozzá elegendő lelki erőt! Köszönöm szépen a beszélgetést.
– Én köszönöm a lehetőséget!

2017. szeptember 25., hétfő

Kenderesi lány a Budapest Honvéd FC csapatában…. Bemutatkozik Szél Zsófia, női futballista

A női futball világszerte egyre népszerűbb, nincs ez másként Magyarországon sem. 2017. áprilisa óta a Budapest Honvéd FC U-19-es női csapatát is erősíti bal hátvéd poszton egy kenderesi fiatal leányzó, Szél Zsófia
A törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskolában folytatott mezőgazdasági szakos tanulmányai mellett, heti három alkalommal utazik vonattal Budapestre, a Kispesti Atlétikai Club pályáján zajló edzésekre. 
- Mikortól fonódott össze az életed a futballal, hogyan ismerkedtél meg a sportággal
- 2010-ben, még általános iskolás koromban jött a gondolat, hogy jó lenne sportolni valamit, ekkor kezdtem el focizni. Komolyabban Kisújszálláson kezdtem el rúgni a bőrt egy fiúkból álló csapatban, ahová az ottani sport egyesület akkori vezetőjének, Farkas Tamásnak a segítségével sikerült bekerülnöm és 12 éves koromig jártam ide, majd a Kisújszállási Felnőtt női csapatban fociztam. Tamásnak köszönhetem, hogy elindított ezen a pályán és bíztatott a folytatásra. 
- Saját szerepléseid közül melyikre vagy a legbüszkébb? 
- Közvetlenül a leigazolásom után egy héttel szerepet kaptam a Honvéd NB. 1-es csapatában, ahol 2-2-es döntetlent sikerült elérnünk. 
- A környezeted mit szól ahhoz, hogy lány léttedre ebben a sportban munkálkodsz eredményesen? Mennyiben tartod másnak a női és a férfi futballt? 
- A családom teljes mértékben támogat a munkámban, máshogy nem is működne, mert ez rengeteg áldozatot követel tőlük is. Az osztálytársaim, barátaim figyelemmel követik a tevékenységemet. A fiúk az osztályból mindig hívnak, hogy játszam velük. Szerintem a női futballért való rajongás korán sincs olyan felkapott, mint a férfiaké, pedig mi is fektetünk annyi energiát a sportba, mint az erősebb nem. A szurkolótáborunk, nézőközönségünk sem akkora méretű, mint egy NB 1-es férficsapaté, de annál családiasabb a légkör. Rengeteg családtag, barát izgul értünk a mérkőzéseken. Számomra az az üzenete ennek a sportnak, hogy merjünk álmodni, kitűnni a tömegből, ne álljunk be a sorba. Ha meg sem próbálod, máris veszítettél. Sokáig én sem hittem, hogy eljuthatok ide, de kellő kitartással és munkával sikerült. Ehhez persze szükség volt azokra is, akik mellettem álltak mindvégig. Köszönettel tartozom az összes eddigi edzőmnek és a családomnak is, hogy idáig eljuthattam. 
- Egy idényben hány mérkőzésen mérettetitek meg magatokat? Fizikálisan és pszichésen hogyan zajlik ezekre a felkészülés? Hogyan jut mindezek mellett idő a tanulásra? 
- 11 csapat van a csoportunkban, így egy idényre 22 meccs jut, ebből a fele hazai, a másik fele pedig idegen pályán zajlik. Meccsidőszakban heti három edzés van, ezeken történik a fizikális felkészülés. Kétszer negyven percesek a mérkőzések, így kell a jó erőnlét. Amikor nincs edzésnap, a suliban veszek részt a testnevelő tanárok által tartott CrossFit foglalkozásokon és gyakran eljárok futni is. Odafigyelek a táplálkozásra is, próbálok egészséges dolgokat enni. Pl. a kollégiumi vacsora helyett, csak egy zabkását eszem meg edzések után. Itthon, a hazai finomságok között, már sokkal nehezebb betartani a szabályokat, de muszáj, mert könnyen felszaladhatnak a plusz kilók. Amikor pályára lépünk, próbálom teljes mértékben kizárni a külvilágot és csak a mérkőzésre koncentrálni. Nem szeretek rágörcsölni a meccsekre. Kitapasztaltam, hogy ha feszült vagyok, akkor többet hibázom, ezért próbálok higgadt maradni. Nagyon segítőkészek és közvetlenek a csapattársaim és ez nagy segítség egy csapatjátéknál. A tanulással szerencsére nincsenek problémáim. Mivel rengeteg időt töltök vonaton utazással, így leginkább eközben tanulok, de előfordul, hogy előre megtanulok későbbi tananyagokat is, ha van időm. 
- Kizárólag a futballal szeretnél foglalkozni a jövőben vagy több lábon akarsz állni? Sportolóként külföldi karrier is szóba jöhet? Esetleg edzősködés? 
- Közeli cél mindenképp a középiskola és a technikusi szak elvégzése, majd az agrármérnöki diploma megszerzése. Ha a futball elszólít magasabb szintre, akkor szóba kerülhet az iskolaváltás is, - pl. Győrben már létrehoztak lányok részére bentlakásos akadémiát - ez még a jövő titka. Ha a későbbiekben megkeresne egy külföldi sportklub, ami szimpatikus és sok lehetőség van, valószínű hogy nem utasítanám vissza. Igaz, hogy a magyar futball is jelentősen fejlődött az elmúlt időszakban, nagyon sok sportlétesítmény, akadémia jött létre, de külföldönmégmindig jobbak a lehetőségek. Viszont szeretnék mindenképp több lábon állni, mert a sporttevékenységek kiszámíthatatlanok, bármikor történhet olyan sérülés, ami véget vethet egy karriernek. Nem lehetetlen, hogy egykor majd a családi gazdaságban is szükség lesz rám. Az edzősködésen még nem gondolkodtam, de ha kisgyerekekről lenne szó, valószínű, hogy szívesen adnám át a tudásomat nekik. 
- Szurkolóként melyik magyar és külföldi csapat szurkolótáborát erősíted? Van-e a sportolói életben példaképed? 
- Magyar csapatok közül természetesen saját csapatom a Budapest Honvéd a kedvencem, nemzetköziben pedig a spanyol FC Barcelona szurkolója vagyok. Példaképem Jakabfi Zsanett. Ő is egy kis lélekszámú település szülötte, onnan indult a pályafutása, jelenleg pedig az I. osztályban lévő német WfL Wolfsburg játékosa és válogatott játékos is. 
- Van-e másik olyan sportág, amely érdekel a focin kívül, jut-e idő más sport űzésére vagy szabadidős tevékenységre? 
- Nagyon kedvelek mindenféle labdajátékot és ha van időm, szívesen hódolok kedvenc időtöltésemnek, a motorozásnak. Ez a tevékenység az, ami igazán kikapcsol, itt engedem ki a feszültséget. Szívesen találkozom barátokkal, és a családdal is sok időt igyekszem együtt tölteni. Gyakran járunk közösen kirándulni, esténként grillpartykat rendezünk és most következik a családi közös nyaralás is, ami biztosan feltölt majd a következő időszakra. 
- A nyár további részére kellemes kikapcsolódást, a jövőre nézve pedig sok – sok szakmai és magánéleti sikert kívánok Neked! 
Ács Andrea Éva

Kenderesi lány lett az V. Kunország Szépe szépségverseny közönségdíjasa

Kenderes_2017_szeptember.pdf
A 17 éves kenderesi Nagy Laura jelenleg a nyíregyházi táncművészeti szakgimnázium tanulója, modern tánc és balett szakon. 
Élete első szépségversenyen történő részvételéről így vallott: 
„Anyukám értesült a versenyről, ő bíztatott, hogy menjek és igenis próbáljam ki magam. Ő nevezett be, neki köszönhetem ezt a fantasztikus élményt. 
A verseny elején nagyon izgultam és féltem, hogy nem érek el eredményt. A lányok, akikkel versenyeztem nagyon aranyosak voltak. Verseny közben énekeltünk, táncoltunk és egymásért izgultunk. 
Nagyon jól esett a közönség véleménye, meglepődtem az eredményemen, nem gondoltam, hogy sok ember számára én leszek a különleges, a legszebb. 
A verseny önbizalmat adott, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, hogy folytassam. Így is fogok tenni!” 

Laura eredményéhez ezúton is gratulálunk, szerepléseihez további sok sikert kívánunk! 

2017. szeptember 9., szombat

1 út, 5 nő, 200 km, avagy vidékfejlesztő NŐK a Szent Jakab úton

Nyár elején egy pesti képzés után, a kávézóban ücsörögve elhatároztuk, hogy kihívás elé állítjuk magunkat. A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat négy területi felelős Nője 2017. szeptember 9-én nekivág a Szent Jakab zarándokút magyarországi szakaszának, mely Budapesttől Lébényig tart.
A csapat tagjai: Tóth Márta (Bács-Kiskun megye) a csapat ötletadója, racionalistája. Bíró Anna (Nógrád megye) a csapat szónoka, idealistája. Székely Rita (Győr-Sopron-Moson megye) a csapat marketingese, tükre. Dr. Barancsi Ágnes (Jász-Nagykun-Szolnok megye) a csapat jóléti felelőse, térképésze.
Területi felelősként elsődleges feladatunk a vidékfejlesztésben érdekelt összes szereplő együttműködési hálózatba szervezése, az információáramlás megszervezése, a Vidékfejlesztési Program ismérveinek, pályázatainak ismertetése. Az igazat megvallva ritkán vagyunk együtt, hisz mindenki a saját megyéjében segíti a vidéken élőket.
Vidékfejlesztő NŐként mertünk egy nagyot gondolni és azt találtuk ki, mi lenne, ha az információt házhoz vinnénk, ha a hálózatot a vidéken járva is építenénk? Zarándokolásunk alatt megismerkedhetünk a táj, a települések szépségeivel, vidékfejlesztési szereplőivel és még jobban egymással is. Nem beszélve arról, hogy a természeti környezetben végzett testmozgás, jelen esetben nekünk „munka” oldja a stressz révén felgyülemlett feszültséget.
A természet rezgése, levegő illata nyugodtabbá varázsol bennünket. A gyaloglás közbeni fizikai, lelki nehézségek és örömök sok mindent megtanítanak önmagunkról. Szeretnénk kipróbálni határainkat, tűrőképességünket. A hétköznapok őrlő malma és az elvárások nélküli létben közelebb kerülünk önmagunkhoz és egymáshoz is.
1. állomásunk: Budapest-Zsámbék 31 km.
Utunk során, néhány km-en át szívesen látjuk útitársként, vidékfejlesztési témában állunk rendelkezésünkre. Elérhetőségeink: http://videkihalozat.eu/?page_id=77
Élményeinkről minden nap beszámolunk Önöknek, kérjük, kövessenek bennünket Facebook oldalunkon: https://www.facebook.com/videkfejlesztonok/
Szeretettel gondolunk otthon maradó kollégáinkra! Viszontlátásra, viszont hallásra!
Szerkesztői megjegyzés: 
De lássuk kik alkotják a négyes csapatot:













Időközben 5-re bővült a csapat. Sok sikert az elkövetkezőkben, hiszen az a 200 km egy hétre sok mindent feltételez. Horváth Zoltán


Vallomás:
Természet iránti szeretetem gyermekkoromból gyökerezik. Édesanyám néha furcsa szemekkel nézett rám, mikor a hátizsákomat sziklakövekkel, mohákkal, néhány befogott rovarral, törött szárnyú lepkékkel megtömve vittem haza. Volt egy idő, mikor a szobámat poszterek helyett preparált rovarok, gomba metszetek díszítették. 
Miskolci lányként a Bükk-hegység jelenti számomra a megnyugvás szigetét. Eddigi éltemben mindig jelen voltak barlangászok, túrázók, akarva akaratlanul is beleszerettem ebbe a létbe. Az erdő hangja, látványa lecsendesít, minden fáradtságom, bánatom hamar elillan. Izgalommal várom az előttünk álló utat, hiszen a zarándokúton érintett települések java részén még nem voltam. 
Hazánk rengeteg kincset rejt, szebbnél szebb tájakkal, turisztikai látványosságokkal. Szeretem Hazámat, szeretem az embereket (néha azért elfáradok az ember-szeretetemben), szeretem a kihívásokat, innen kezdve baj nem érhet
Dr. Barancsi Ágnes, Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi felelős, a zarándokoló csapat optimistája, mosoly felelőse

2017. augusztus 29., kedd

Komoly vita robbant ki Brüsszellel a nők korai nyugdíjazása miatt

2017. augusztus 29., 
A lengyel Szolidaritás szólt most vissza az Európai Bizottságnak. A nők alacsonyabb nyugdíjkorhatára kiváltság, nem pedig diszkrimináció - értékelte az Európai Bizottságnak (EB) címzett, kedden közzétett levélben a Szolidaritás lengyel szakszervezet elnöke, a lengyel állampolgárok szuverén döntéseibe való beavatkozásnak minősítve Brüsszel ez ügyben elfoglalt álláspontját.
Honnan indult az ügy?
A legnagyobb lengyel szakszervezet elnöke, Piotr Duda augusztus eleje óta folytat levelezést az Európai Unió brüsszeli végrehajtó testületével a lengyelországi nyugdíjkorhatár miatt. Eredetileg arra reagált, hogy az EB július végén kötelezettségszegési eljárást indított el Lengyelországgal szemben a bírósági reformot célzó egyik törvény miatt, és a fő brüsszeli kifogás az, hogy a bíráknál különbözik a nyugdíjkorhatár a nők és a férfiak esetében. Dudának válaszolva Brüsszel közölte: diszkriminációnak tartja - és nemcsak a bírák esetében -, hogy Lengyelországban eltér a nők és a férfiak nyugdíjkorhatára.
Az Európai Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek címzett, kedden ismertetett levélben Piotr Duda azt írta: Brüsszel legutóbbi válaszlevele megerősítette a Szolidaritás aggodalmait, hogy az EB, "anélkül, hogy erre meghatalmazása lenne, megpróbál beavatkozni a lengyel állampolgárok szuverén döntéseibe", és kétségbe vonja a nők és a férfiak különböző nyugdíjkorhatárának jogszerűségét.
"A nyugdíj jogosultság, nem pedig kötelesség, a törvény pedig csak a minimális nyugdíjkorhatárt szabja meg" - mutatott rá Duda, hangsúlyozva: a jogszabály a jogosultak egyéni döntésére bízza a nyugdíjba vonulás idejét.
A Szolidaritás elnöke a lengyel alkotmánybíróság 2010-ben hozott döntésére is hivatkozik, miszerint a nők alacsonyabb nyugdíjkorhatára nem jár hátrányos megkülönböztetéssel, ellenkezőleg, társadalmilag megalapozott, "jogos kiváltságot" jelent.
A Szolidaritás honlapján hétfő este közölték: a szakszervezet reagálni fog az általa jogtalannak minősített brüsszeli lépésekre, és a reagálás formájáról a közeli napokban dönt.
Brüsszelnek nem tetszett
Lengyelországban október 1-jétől a nők 60 éves, a férfiak 65 éves korukban mehetnek nyugdíjba. Az ezt lehetővé tevő törvénnyel lényegében a 2013 elejéig érvényes szabályokat állították vissza. Az előző kormány négy évvel ezelőtt 67 évben szabta meg a nyugdíjkorhatárt, amelyet fokozatosan - a nők esetében 2040-ig, a férfiak esetében 2020-ig értek volna el.
Az Európai Bizottság a Szolidaritás augusztus eleji levelére válaszolva kilátásba helyezte: lépéseket tesz annak érdekében, hogy "megakadályozza a nők és a férfiak különböző nyugdíjkorhatárából eredő diszkriminációt" Lengyelországban.
A nyugdíjreformra vonatkozó álláspontját Brüsszel a lengyel kormánynak is elküldte. A munka-, családügyi és társadalompolitikai minisztérium jelenleg készíti hivatalos válaszát.

Polgár Judit: Nem csak a férfiak a hibásak abban, hogy a nőket nem veszik komolyan

https://mno.hu/grund/polgar-judit-nem-csak-a-ferfiak-a-hibasak-abban-hogy-a-noket-nem-veszik-komolyan-2430658 LÁZÁR FRUZSINA  2017. novem...